Pattanásos kamasz vagyok. S keresem a helyemet.
Életem majd minden napja ismeretlen fejezet.
Karom, lábam hosszúra nőtt. Kinézetem restelem.
Folyamatos változások történnek a testemen.
Más lettem, mint régen voltam. Nem ugyanaz az ember.
S nem tudom, sokszor mit tegyek, felesleges kezemmel.
Gátlásom, sok sutasággal vad tréfákat űz velem,
s érzelmi hullámvasúttal gyakran meg kell küzdenem.
Tükörből más bámul vissza, s mély hangja, mint a robot.
S úgy viselkedem néha, mint aki megzavarodott.
Olykor felszakadnak bennem fájdalmak és sóhajok.
S időnként úgy érzem magam, más bőrében volna jobb.
Sajnos indulataimmal lám valami nem stimmel,
és csupán nehezen bírok furcsa érzéseimmel.
Lobbanékony vagyok néha, s bántja, sérti lelkemet,
az, hogy olykor szemtelenül és durván viselkedek.
Antiszocinak neveznek, és ezt gyakran megkapom,
és azt is, hogy túlteng bennem nagy kamaszöntudatom.
Megsértődöm, s szemeimben összegyűlnek a könnyek.
Oly nehéz egy tini srácnak, ám lányoknak sem könnyebb.
Olyan vagyok, mint hal, kit vad tengerhullám kivetett,
hisz összetörök szülői, és testvéri szíveket.
Akaratom ellenére megbántok, és megsértek
olyanokat, kik szeretnek. S átvirrasztok estéket,
mert nem értem a világot, s nem ismerem magamat.
Szeretnék már felnőtt lenni, s nem gyerekkorba ragad!
Minden lány, nő tetszik nekem. Folyton szerelmes vagyok.
Ilyen szépek lehetnek fent, mennyekben az angyalok.
Ló halálban udvarolnék, ám nem jön hang torkomon.
S nem tudom, mit mondjak nekik, bár nagyon gondolkodom.
Jó volna csókolni őket, simizni ditkójukat!
S zavarba hoz az, hogy cerkám mindig két órát mutat.
Folyton vele foglalkozom, s többet is, mint kellene,
hogy akcióban legyen majd önbizalma, jelleme.
Egyébként is, szükség van rá, és mert nagyon jólesik,
simogatom, meg van-e még? Titkon, hol ki nem lesik.
Nem tudom, hogy kicsi, vagy nagy, s megfelelő mérete,
és általa engem öröm mostanság tán érhet-e?
Elképzelem, hogy velem van minden lány, aki mozog.
Nem akarok, ám éjszaka is erről álmodozok.
Szégyenpírral ébredezek, mert éjjel eleped ő,
s foltos lesz pizsamagatyám, s alattam a lepedő.
Tangákban, felfedezésre érzek vágyat, hevet, mi
miatt félek, hogy ki fognak répám miatt nevetni.
Szüzességemet nem őrzöm. Mégis megvan. S ez zavar.
S úgy tűnik, hogy bár szeretném, nem vesztem el egyhamar.
Kíváncsian vágyom már, hogy túl legyek, az egészen,
hogy ez a drukk, vad izgalom, már bennem elenyésszen!
Mindig várom, s mégsem tudom, mikor lesz benne részem.
Szétszórt vagyok, mert csak erre koncentrálok merészen.
Szidalmaznak, nem tanulok, ám nem tehetek róla.
Mert más engem nem érdekel, és ez igaz, valóba’.
Remélem, egy kis csaj végül, azzal meg fog kínálni,
s rájövök, vagy megtanítja, mikor mit kell csinálni!
Nem tudom még mi lesz ott, ha zavar saját elegyem?
Ám főleg azért majrézom, hogy kisbaba ne legyen!
Megszűnik gátlásosságom, és e kényszerfegyelem.
S ez, olyan lesz nekem akkor, mint Krisztusi kegyelem.
