Batári Rita

A Föld szíve

Hanyatt fekszem a réten,

a rét közepében.

Behunyom a szemem

és semmit se teszek.

Semmi mást,

csak érzek.

Ez a pár perc a miénk,

kettőnk titka,

s mégis mindenkié.

Föld göröngyök a vállam alatt,

masszírozzák fáradt tagjaimat.

Kamillavirág cirógatja az arcomat,

fűszálak ujjaim közt játszanak.

A madarak tarka éneke,

nyugtató melódiát zeng nekem.

Csukva a szemem, és mégis látok,

látom, e színes, csodás világot.

Örök mozgásban a mozdulatlan.

Szívünk együtt dobban.

Föld! A Te szíved, s az enyém.

Most nem vagyok másé, csak a tiéd.

Te tartasz életben engem,

földi lények anyja,

Te, megfejthetetlen!

Pillangó ébreszt, hív haza.

Ballagok vele.

S majd egy szellő szólít, 

s én szaladok.

Belélegzem az éltető illatot.

Tárnok, 2017. április 21.

Sajnálatomra

Van úgy, hogy tévedek.

Van úgy, hogy bántalak.

Van úgy, hogy tagadom.

Van úgy, hogy megbánom.

Van úgy, hogy kimondom,

bocsáss meg kérlek.

De legtöbbször csak ülök,

s magamba nézek.

Sajnálkozó könnyeim taván

hajózok a mélybe.

Másnap felkelek,

S ugyanúgy tévedek,

ugyanúgy bántalak.

Lehet, hogy megbánom,

esetleg kimondom.

Sajnálat hajóm kikötőmben vár.

Minden áldott nap győz,

nem te vagy a hibás!

A hajó egyszer léket kap,

úgyis öreg volt már a fa.

A nyomtalan csöndben eltűnik,

mintha sohasem járt volna itt.

S többé már nem tévedek,

többé már nem bántalak.

Soha nem tagadom,

nincs is mit megbánnom.

A szavak, azok már nincsenek.

Nem ejthetem ki többé,

bocsásd meg vétkemet!

Tárnok, 2016. december 1.

Csodák

Sorolhatnám szívem szomorúságát,

a gonoszság végtelen határát.

Írhatnám elégedetlen életem elégiáját,

de ezt most nem teszem.

Látom fiam szemében a ragyogást,

amikor meglátja a Mikulást.

Lányom hálás tekintete,

de jó, hogy újra ringatsz engemet.

Mutatni jöttem, mi a varázs.

Az aranyló első napsugár.

A reggeli kakaó habja,

mely bajuszt formál az ajkadra.

Az egyben maradt kártyavár,

a megtalált homokozólapát.

A vonaton a közös ének,

az utasok mind minket néznek.

A vízilabda csata a tóban,

lányokat kergetni a hóban.

A szülinapi parfé torta,

a gyertyákat elfújni egy szuszra.

A szívből jövő adomány,

mi a koldusra rátalál.

A barát, ki örül veled,

s ha kell, letörli könnyeidet.

S egy szerelemédes éjszakán

ölelkezik a fiú és a lány.

Hiszik, örök ez a pillanat,

s a csillagok kacsintanak.

Ez a varázs. A csoda, s a válasz,

mi értelme a világnak.

S tán ezért vagyok én is,

keresni együtt, ami szép itt.

Tárnok, 2016. december 3-4.