Czika Gyula és az őt kérdező Kádár Valéria |
A Tollforgatók Versklub februári találkozóján Czika Gyulát és nem régiben megjelent A fa magánya című verseskötetét ismerhettük meg. Az alkotó Érden él családjával, két fia van és már büszke nagypapa. Talán épp emiatt nagyon érzékenyen érintik a gyermekekkel és hasonlóképpen az állatokkal kapcsolatos szomorú történések, ezek megmutatkoznak műveiben. Három éve kezdett írni, amikor nyugdíjas lett, azóta már a második verses köteten dolgozik. Szívén viseli az "utánpótlás" fontosságát, mivel személyesen is ajánlja a gyermekeknek szóló meseírópályázatokat. Erről szívesen és lelkesen mesél, valamint ennek népszerűsítésében aktívan részt vesz.
Czika Gyula alkotásaiban megjelennek lelki és fizikai utazásaival kapcsolatos élményei, melyet színesen megfogalmaz verseiben, így osztja meg az olvasóival ezeknek a különleges élményeknek sokaságát. A könyv személyesen a szerzőtől megvásárolható.
Alábbi verse a második verseskötetében olvasható majd:
Czika Gyula
Tárnok
Neve már a feledésé, kincstárnok volt a király szolgálatában,
Tárolta a vagyonát, számolta az adót a hadisarcot, mennyit költhet a király.
Fenséges királyom eljárt az idő felettem,
ifjakat kineveltem, elmennék csendes nyugodt helyre.
Budától nem messze, település bírája elszenderült örökre.
Tárnokom jó lesz ez a hely, ahol hátralévő éved leéled.
A rendezvényünk végén irodalmi játék következett, ami már a Tollforgatók versklub áprilisi találkozójával kapcsolatos, melynek témája a tavasz lesz. A játékban a nem alkotó klubtagok adtak meg tematikusan szavakat, amelyeket fel kell használni az alkotóknak egy új tavaszi vers megalkotásához. A vers megszületésének határideje április 24. 17:00, a versek ekkor hangzanak majd el versklubunkban.
Búcsúzóul Pluhár Rudolftól hallhattunk egy Romhányi verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése