Rózsa tündér - Pandur Erika képe |
Kettős
érzelem
Szomorú
vagyok,
Szívem
„gyászban” ég,
Mindent
megteszek,
Te
ezt nem mindig értékeled!
Néha
úgy érzem,
Miénk
a végtelen,
Néha
meg úgy,
Kihűlt
a szerelmed.
Nem
értem én,
Miért
ez a kettősség?
Mikor jön már el,
A
teljes egység?
Szomorú
vagyok,
Szívem
gyászban ég,
Mindent
megteszek,
Neked
mégsem elég.
Mikor
megjelentél
Mikor
megjelentél, szemeidben
láttam,
megtört lelkedet,
Az
élet ismét hozzám vezetett
Tudom
szíved engem keresett
Örülök,
hogy ismét rám találtál,
Engedem,
hogy helyre hozd a régi hibád.
A
régi új
A
régi sebek időnként felszakadnak,
ezért
épülnek néha a falak.
Bár
szavaid váratlanul értek,
Szívemben
új tüzek égnek.
Érzem
gyógyulnak a sebek,
s
omlanak a falak,
Az
életünk együtt jó úton halad.
Szavak nélkül:
Szavak nélkül is
Tudom, mi fáj Neked,
Lelked minden rezdülését,
Átérzi a lelkem!
Szavak nélkül is
Tudod,mi fáj Nekem,
Lelkem minden rezdülését,
Átérzi a lelked.
Szavak nélkül is
Tudom, mi fáj Neked,
Lelked minden rezdülését,
Átérzi a lelkem!
Szavak nélkül is
Tudod,mi fáj Nekem,
Lelkem minden rezdülését,
Átérzi a lelked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése