Magyar András - 1956 október 23.

Szomorú esemény - s nem értem, mért ünnep-, 

gyászos emléke lett e nap nemzetünknek. 

Minden okkal, joggal magasztaljuk fel mi. 

Emlékezni kell rá! Ám, nem ünnepelni! 

Azt hittük levágtuk zsarnok tolvaj mancsát, 

s úgy éreztük akkor, eljött a szabadság. 

Reménykedtünk. Itt van. Megcsináltuk. Végre. 

Eufóriával néztünk fel az égre. 

Úgy tűnt, hogy magyarok vére mégsem alvadt. 

Történelmet írtunk. Csodás forradalmat. 

Pár napig olyan jó volt lenni magyarnak. 

Forrongtak városok, vidéken a falvak, 

s azt reméltük, többé nem leszünk már gyarmat. 

Ám csak hősök teste lelt végső nyugalmat, 

s fejfáikra könnyként hull hajnali harmat. 

Fájó lelkük sajnos békében nem alhat, 

mert sokan elérték ott a túlsó partot, 

s szabadságunk csupán néhány napig tartott. 

Mártírokká tette őket álnok zsarnok, 

mert beléjük martak orosz medvekarmok. 

Volt, akit üldöztek, kutattak, kerestek. 

Fákon, az utcákon szanaszét holtestek 

vérét beszívta föld, mint menyétek, nyestek. 

Borzalmak városa horrorfilmként festett,  

és újra szétlőtték ruszkik Budapestet. 

Arcokra sebhelyek róttak gondborostát. 

S elbukott úgy vágyott reménységünk. Nos hát, 

nem tudtuk legyőzni honbitorlók mocskát. 

Véres macskakövet tankok megtaposták. 

Sárba hullt vak zászló vaslánctalpak alatt. 

Volt aki menekült, és világgá szaladt, 

mert jött a megtorlás. Kádár terror, börtön, 

s panasz, hogy büntetést ártatlanul töltöm. 

Kivégzések, kínok, koncepciós perek. 

Időnként nyom nélkül eltűntek emberek. 

Fekete Pobeda érkezet egy este, 

s elvittek sokakat – volt, kit végleg Recskre. 

És mi, kik maradtunk, vártunk a csodára. 

Hittük, hogy érkezik, s remény maradt árva.  

Hát, ünnepre nincs, csak emlékezni van ok. 

S úgy tűnik szabadság, lám ismét tetszhalott, 

mert nincsenek hősök, merész fiatalok. 

És úgy látszik, sajnos most, ez idő szerint, 

hiába buktak el bátor elődeink. 

Kiskirályok jönnek s uralkodnak megint. 

Potrohos tábornok most pökhendin beint,  

s mindennek ellopják, lenyúlják a felit. 

Van egy gazdagodó álnok, sunyi kis stáb, 

s új listát írnak itt lám volt kommunisták. 

Érdekből, haszonért mindig akad párttag. 

Lesznek s vannak, s voltak, akik statisztáltak. 

Ám úgy látszik, akad szabadságra vágyva, 

még pár ifjú ember, aki mégsem gyáva, 

s nem vitte külföldre eddig még a lába, 

s pislákol még halvány remény mostanában.