Advent negyedik vasárnapján hallgattam az igét.
Rózsaszín gyertyát vettem, az öröm jelét.
Különös ez az év, mégis van remény,
hittel övezve nem vezethet vezér.
Dühös vagyok néha, a tehetetlen érzés.
Mért történik mindez, egyre több a kérdés?
Bábok vagyunk mind, és mozgatnak
innen vagy onnan, lentről vagy fentről,
ki tud többet mondani az égi tervről?
De ebből a bábból lesz-e még pillangó,
ki burkát szétfeszítve színe pompájában
szellő fuvallatra virágon landol?
Hiszek benne, mint édes ajakról
szóló „hiszek egy Istenben”,
mert fogja a kezed, látni hagy, ha hagyod,
köntösöd színét magad választhatod.
Adventi varázslat betölti a lelkem,
mert Ő hozzám is eljön,
hiszek egy Istenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése