Magyar András - Karácsony 2021

 

Friss hó-dunna fölött dér, dara didereg. 

Eljött a karácsony. Ünnep van idelent. 

Égen holdsarló jár, s bár nem látszik, ám itt, 

vastag felhők résén néha átvilágít. 

Itt, lent fényfüzérek színes szerpentinje  

olyan, mintha minket szép mesébe vinne. 

Bent áhítva várnak egy olyan ünnepet, 

hol mindenki örül, mert ma együtt lehet 

mindazokkal, kiket kedvel, s nagyon szeret, 

s viszont szeretik, s ez, nem csupáncsak szerep. 

Azt óhajtják, hogy az asztalt körül üljék, 

s ne szomorítson meg senkit egyedüllét! 

S ennek érdekében lám mindenki tehet, 

s tegyen, hogyha ehhez érez kedvet, hevet! 

És ha tréfálkozva kacag, s együtt nevet, 

attól lesz majd e nap hangulata remek, 

melyet izgalommal vár már sok kisgyerek, 

és szülők kedélye elégedett lehet, 

kik már jól ismerik ünnep csínját-bínját, 

s tudják, ezt az érzést, boldogságnak hívják, 

s nem kérdés, lelkükben ott, élénken él-e 

szép jövendő hite, és béke reménye. 

 

Hiszen ezt szeretnénk, s mindnyájan úgy várjuk, 

ám, fegyverek szólnak, s megdörrennek ágyúk, 

s itt van e Covid is, már második éve, 

békét, hitet, reményt olykor tönkre téve, 

s lelkes szeretetet, ölelést gátolva, 

s róla azt gondoljuk, bár sose lett volna! 

Ez belopakodik, s elrontja a kedvet, 

és sok helyen fájó szív is beledermed. 

Ám ma karácsony van. Eljött e szent este. 

Annyira akartuk. Sok kis lurkó leste. 

Ez boldogság napja, és a szereteté, 

s énekelve állunk szép fenyőfa elé. 

Rég volt karácsonyok újra előtűnnek, 

mert maradandóak sóvárgó szívünknek, 

s oly kedves emlékek bennünk meg nem szűnnek. 

Hát legyen karácsony vidám, boldog ünnep! 

Egymást karolja át, s ölelje két kezünk 

vigyázva, s jövőre erre emlékezünk, 

s őrizze meg mindezt, bennünk tiszta lélek, 

és ne keseredjen meg életszemlélet, 

s jó kedvvel fejezzük most be ezt az évet, 

mely itt kopogtat, és lám naptár nem téved! 

Boldog Újév! Vígan köszöntünk mi téged, 

s bár nem vásároltunk erre mi beléget,  

bőségedre vágyva állunk most elébed, 

s várjuk, hogy világunk tőled mit remélhet? 

Nem menekülünk el. Egyikünk sem mulya, 

s lessük, pénzt szórjon ránk Fortuna szarúja,  

s nem rohanunk futva, rémülten előle,   

s kívánjuk, nektek is jusson majd belőle. 

Családoddal leljen meg szerencse téged, 

és hozzon még mellé békét, s egészséget! 

És ha itt az óra, Óesztendő mehet, 

Szilveszter elmúlik, s Újév, megyünk veled.  

 

 

Somfai István előadása a Magyar Nyelv Napja alkalmából

 A Magyar Nyelv Napját mi különleges rendezvénnyel ünnepeltük. Meghívtuk Somfai István tanár urat a 2021. november 12-én rendezett irodalmi tea-délutánunkra. Az előadás címe a Magyar nyelv érdekes és szórakoztató lapjairól, és mi valóban remekül szórakoztunk mindvégig. Köszönjük ezt a remek estét, és a különleges előadást Somfai tanár úrnak!

 

Tárnoki megemlékezés október 23

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztünk Tárnokon a kegyeleti parkban megrendezett koszorúzáson. Az emlékműnél klubunk nevében koszorút helyezett el Magyar Éva és Batári Rita, aki a megemlékezésen Kenneth Klára – Anyu, tüntetni megyek című versét mondta el.

Októberi versklub

Szűk körben, de nagyon kellemesen telt a 2021. október 15-én 17 órai kezdettel tartott találkozónk. Németh Györgyi egy jó ötlettel érkezett, egy játékkal ami még különlegesebbé tette az alkalmat. Egy dobókocka segítségével hat témakört sorsoltunk ki. Az adott témában kellett verset előadni. Mind remekül szórakoztunk, jó volt újra együtt lenni!

Hamarosan újra találkozunk!

Tollforgatók a Tárnoki Lecsófesztiválon

Az idei évben is részt vettünk a Tárnoki Nyárbúcsúztató és Lecsófőző napon, amire 2021. augusztus 29-én került sor. A csapatvezető szerepét  Mikósy Éva klubtagunk vállalta magára, aki egy különleges recepttel készült az eseményre. A titkos hozzávaló a tárcsán gondosan előre megsütött padlizsán volt. Ételünk az uniszex lecsó nevet kapta, amit jó ízűen fogyasztott a csapat apraja-nagyja. Az idő is tréfás kedvében volt, mert a rendezvény kezdetén hét ágra sütött a nap, ám mire eredmény hirdetésre került a sor, a nagy sátor alá szorult be a sok ember. A  borongós időben így sátor alatt hallgathatták meg a résztvevők  Batári Rita előadásában Magyar András Vers a lecsófesztiválra című hangulatemelő versét, amit itt is megosztunk szeretettel:

Magyar András - Vers a lecsófesztiválra

Tollforgatók vagyunk, s lelkünket kitárva, 
győzni jöttünk mi e lecsófesztiválra. 
Hogy dobogón legyünk, azért jöttünk, azért. 
Itt a főzőkanál, bogrács a nagyfazék. 
Ám ha mégsem nyerünk - mert ez is meglehet-, 
már jelenlétünk is fél győzelmet jelent. 
Étellel, itallal teli lesz a garat, 
s baráti hangulat diadalmat arat. 
Hisz akkor sem vesztünk, hogyha nem mi nyerünk. 
Pálinkától, bortól jókedv itt lesz velünk, 
s hogyha lecsó jó lesz, majd nagyokat nyelünk. 
S végre, degeszre telt, lesz majd káka belünk. 
Kezdődjön a verseny, főzzünk! Hajrá, gyerünk! 

Nem félünk senkitől. Bátrak vagyunk, merünk, 
s nem fakadunk sírva akkor sem, ha nyerünk. 
Kortyolunk néhányat, mert gigánk kiszikkad, 
s próbáljuk legyűrni riválisainkat. 
Éneklünk, nevetünk, és eközben pedig, 
rosszkedven, jó kedély, felülemelkedik. 
Gázrózsában izzon s égjen kék lángcsóva! 
Hát akkor, harcra fel! Csapjunk a lecsóba! 
Vannak ínyenc pasik, éhesek, és balgák, 
s pikáns ízek után tányért is kinyalják. 
Azt hiszem, hogy rám is éh kórász vágy hat még, 
s szép kisfazekakba belekóstolgatnék! 

Magyar András - Nővérek

Nővér ápol, etet, kis újszülötteket,

s gondozást áhító, bajukban megrekedt,

megműtött, operált, beteg embereket.

Ő támogat téged, és ő segít neked,

hogy könnyebbé tegye kórházi életed.

Talpon éri hajnal, és a késő este,

s nem nagyon figyel itt senki lelki stresszre,

és amit érte kap, sajnos nagyon kevés.

Nem jár üdvrivalgás, túl sok elismerés.

Nincs idő étkezni, kényelmesen nyelni,

s pihenés, csupáncsak lélegzetvételnyi.

Mindig van valami. Egy nap sem túl laza,

s égő, álmos szemmel botorkálhat haza,

hol várja a gyerek, párja, és a lakás,

s otthoni munkából, gondból is egy rakás.

Sajnos pihenésre sosincs idő elég,

s másnap újraindul forgó mókuskerék.

Megy a versenyfutás, és az sem lesz könnyebb.

Régiek elmennek, s új betegek jönnek.

És ellátja, őket, s föléjük hajol, ha

nem működik testi funkciók kontrollja.

Tán tíz kilométert is trappolnak gyalog.

Szorgos, hétköznapi, kis, őrzőangyalok.

Ők ott vannak, ahol kezdődik az élet,

s ott is, hol már beteg, sérült fel nem éled.

S szívfájdító, mikor megmattuló szemek

fókuszában megfagy végzáró üzenet,

s lecsukódik fáradt, bőrredőny e sátra,

és lélek elindul csendben odaátra.

Ekkor nővér szív is fájdalommal teli.

S bár nincs idő sírni, nehéz felejteni.

Életünk az, amit gyakran rájuk bízunk.

Munkájuk, számunkra továbbított vízum.

Ők a reményei minden betegágynak,

és betegnek, akik, ápolásra vágynak.

Ők pont olyanok, mi elesetteknek kell.

Fürdetnek, mosdatnak, lám, már korán reggel,

s ébredéshez nem kell csörgőóra, vekker.

Dolgoznak nyílt szívvel, s anyai lélekkel,

hogy bántalom, baj, kór, s szenvedések alatt,

múljon el fájdalom, könnyüljön pillanat,

hogy ne ijesszenek, úgy kórházi falak,

és elgyengültek is, fel s talpra álljanak.

Férfi erejével felér kitartásuk,

s hivatásuk jobb célt, nem érne el másutt.

Ők küzdenek velünk. Viaskodnak értünk,

és úgy is, hogy mi ezt, még csak nem is kértük,

hogy mi jobban legyünk, hogy maradjunk élve.

És helyt kell állniuk reggel, este, délbe’,

az otthoni gondok sorozattüzébe’,

hiszen azokat sem söpörhetik félre.

 Nincs karácsony, ünnep, újév, szilveszterek,

név - vagy születésnap, akkor sem, ha kerek.

Bár szeretne menni, nem oldhat kereket.

És minden nővérből lehet egyszer beteg.

Ám, ő gondoskodik, vigaszt ad és ápol,

s páciens jobban lesz kedves mosolyától.

És hogyha hideg ráz, s vergődnöd kell lázban,

ő az, ki pártfogol téged a kórházban.

Infúziót beköt, gyógyszert adagolva,

vért vesz, figyel terád, s rengeteg a dolga.

Ügyes, határozott, segítőkész s bátor,

s elterel bennünket zord halál torkától.

Betegként megnyugszol, s javul állapotod.

s jelenlétét látva, félni nincsen okod.

Ellát minket, s vigyáz, ágy, test legyen tiszta.

Orvos és beteg között, önzetlen statiszta.

Ágytálat, kacsát tart, s ha kell vesetálat.

Beteg érdekében neki asszisztálnak.

Sztómazsákot tisztít, s nincs benne utálat,

akkor is, ha nyúzott, eltikkadt és fáradt.

S úgy beidegződik - és gyorsabb, nincsen nő -,

hogyha megszólal a nővért hívó csengő.

Csillapít, kinek fáj, s kábulatban ájult,

akire sorscsapás kegyetlenül rájut.

Szapora léptekkel kórtermek közt futnak,

s másokra figyelve bocsájtanak útnak.

És mi búcsút intünk, s ballagunk gyógyultan.

S tovább robotolnak, hol a nővérpult van.

Nem gyűrt le betegség lám bennünket mégse,

mert óvott ápoló kezek érintése.

Köszönhető nekik mindez, mert nem vitás,

általuk lett bennünk, újra vitalitás.

Emlékezetünkben megmarad a nevük,

hiszen jobban lettünk, s ez az ő érdemük.

Hálás szeretettel gondolunk mi rájuk.

Biztonságot jelent zöld, fehér ruhájuk,

Áldás segítségük. Mely hatalmas munka.

S köszönet, mit adunk, oly csekély számukra.

 

Méltánytalanok ma itt gyógyító elvek,

mert ők, ennél, sokkal többet érdemelnek!

Hálátlan államunk nekik fricskát mutat,
hisz nem becsüli meg szép hivatásukat.

Batári Rita - Igazgyöngy

Lelked a tenger.

Hol háborog, 

hol békés hullámokkal 

mossa a parti homokot.

Benne ezernyi érzés,

maga az élet, mi megformált téged.

S megmutatja hova vittek az évek.

Hiába úsznak rajtad tankerek,

s ádáz orvhalászok

merítenék kincsedet.

Az igazgyöngyöd ott van mélyen,

mi megvéd mindentől, bármi érjen.

Legyen apály, vagy dagály,

Poszeidón haragja vagy 

nyugalmas nyár délután.

Igazgyöngy a lényed közepe,

hittel övezve pajzsként őrzi

mi Te vagy, a lényeget.

Mi oly fontos neked,

s ez csodás érzést teremt.

Erőt ad, s ne hagyd,

hogy bárki elvegye!

Tudd, tőrni fognak rá,

hisz szebben ragyogsz, mint más!

Az irigy, az önző, a fösvény és kapzsi,

az áldozat, mind a másik lelkét akarja,

mert csapzott önbizalma hívja harcra.

De ha rátaláltál erre a kincsre,

őrizd mindenképpen, 

mint ősember a tüzet, hogy

magát megvédje.

Igazgyöngyöd legyen tele szívvel,

sok szép színes képpel,

vigyen előre utadon,

s adjon erőt, ha elhagyott.

 

Tárnok, 2021. március 11.

Kádár Valéria - Csendesebb karácsony

Közeleg az évvége, eljött a karácsony,

Csillagszóró, szaloncukor lóg a fenyőágon,

Szívemben lángra kap a szeretet lángja,

Mint alkonyatkor az udvaron a fáklya.

Egy kicsit csendesebb most ez az ünnep,

Sok veszteség érte idén a szívünket,

De a remény az, ami nem alszik ki soha,

Legyen fájó búcsú, vagy betegség az oka.

Csak egészség legyen, béke és szeretet,

Hogy ünnep járja át megsebzett lelkünket,

Szűk körben telik idén a karácsony,

S ha találkozunk, majd maszk lesz a szánkon.

Minden könnycsepp felszárad egyszer,

És örökké biztos nem háborog a tenger,

A rossz napok után boldog percek jönnek,

S együtt örülünk majd, egy sokkal szebb jövőnek.

Batári Rita - Adventi vasárnap

Advent negyedik vasárnapján hallgattam az igét.

Rózsaszín gyertyát vettem, az öröm jelét.

Különös ez az év, mégis van remény,

hittel övezve nem vezethet vezér.

Dühös vagyok néha, a tehetetlen érzés.

Mért történik mindez, egyre több a kérdés?

Bábok vagyunk mind, és mozgatnak

innen vagy onnan, lentről vagy fentről,

ki tud többet mondani az égi tervről?

De ebből a bábból lesz-e még pillangó,

ki burkát szétfeszítve színe pompájában

szellő fuvallatra virágon landol?

Hiszek benne, mint édes ajakról 

szóló „hiszek egy Istenben”,

mert fogja a kezed, látni hagy, ha hagyod,

köntösöd színét magad választhatod.

Adventi varázslat betölti a lelkem,

mert Ő hozzám is eljön,

hiszek egy Istenben.

Németh Györgyi - Adventi esték

Ilyen advent nem volt még,

Lassan lépő csendesség.

Lámpaoszlop fényénél

Minden embert elkísér.

 

Ez az advent más, mint rég,

Köztünk járó emberség.

Kinn az úton lárma sincs.

Jó ez a csend, jó megint. 

 

Ez az advent üdvösség,

Bennünk lévő békesség.

Nincsen hajsza, rohanás,

Este nyolcra hazavágysz.

 

Ilyen advent kellett rég,

Minden szívben gyertya ég.

Vágyakozni, vágyni még

Szent karácsony ünnepét.

2020. december 14.