Kádár Valéria

Emlékek lángja

Elmúlt karácsonyokat idéz fel bennem a gyertyaláng,

Ahogy táncol az éjben, ragyogó fényét szórva ránk,

orromban érzem az otthon ünnepi illatát,

cserépkályha mellet ülő Édesanyám

látom, ahogy mosolyog rám kedvesen,

így ünnepeltük a karácsonyt csendesen.

S ha érzem a rétes illatát,

magam előtt látni vélem Nagymamát,

ahogy „nyújtja a rétest… nyújtva az évet”,

mesélve közben megannyi szépet.

Ősz haján a lámpa fénye csillan,

emlékét szívem őrzi, s ha bevillan

átélem újra, s ettől oly boldog vagyok,

de tudom ők ketten ma már angyalok.

 Manapság sokkal színesebb az ünnep,

Több impulzus kell rohanó lelkünknek,

Csillogó fények, szikrázó árnyak,

Egekig érő, végtelen vágyak,

Elillan a pillanat, s vége az évnek,

hogy örülnék most, nagyi rétesének…

Meggyulladt szívemben a gyertyaláng,

vigyázó szemmel tekintenek le ránk

az angyalok, akik már nem lehetnek velünk,

ám örökké élnek míg rájuk emlékezünk...

2019.december

Szentesti-mese

Eljött hát a tél, újra hűvös lett az este,
Közeledben békét és nyugalmat keresve,
Csendesen nézlek forralt bort kortyolva,
Ahogy egy tündéri karácsonyi mesét olvasva
ülsz a lobogó kandalló mellett,
s én hálával most is csak téged figyellek.

A Te szádból valahogy szebb most ez a mese,
Meghatódom rajta könnyeket nyeldesve,
Arcomat pír, szívemet melegség járja át,
Ahogy hallgatom hangod édes-muzsikáját,
Kint a hóban már az angyalok topognak,
Ha nyugovóra térünk ajándékot hoznak.

Szeretet járja át a ház minden zugát,
A fiúnk ül melletted, s öleli a húgát,
Mosolyogva csüngnek drága szavaidon,
Amíg a meséd végére érsz én is azt hallgatom,
A karácsonyfa mellett csillagszórót gyújtasz,
Énekelünk, s közben magadhoz szorítasz.

Ezen az ünnepen nem vágyom én másra,
Együtt ülni a fa alatt karjaidba zárva,
Együtt játszani, és hangosan nevetni,
Mézeskalácsot és mákos bejglit enni,
Hálát adni szerető családért, barátért,
S az ajándékul kapott igaz boldogságért.

2018.december

A karácsonyi kincs

Az üzlet előtt, sűrű hóesésben,
megálltam egy percre, s a kirakatot néztem,
Anya kézen fogott, bevezetett némán,
a polcon egy díszgömb várakozott árván.
Le is ment az ára, meg is volt tán kopva,
de karácsonykor szívemet mégis elrabolta.
Anyának mutattam, meg is kértem szépen,
- Legyen ajándékom ez, ebben az évben.-
Faágat díszítve jött el a szenteste,
szerény kiskarácsony szeretettel telve,
csillogó szemmel, boldog mosollyal,
áldott ünnepre ébredt fel a hajnal...

Minden egyes évben előkerült, s mintha
az idő rajta is ráncokat karcolna,
évente egyszer, mint csillogó ékszer,
a fán látva régi ünnepet idéz fel,
gyemeki örömöt, angyalok táncát,
Édesanyám mosolyban felragyogó arcát,
karácsonyi éneket, áldást az Úrnak,
a hálát mit imáink csendesen suttognak.
A kicsi díszgömb a fám különleges éke,
emlékeim őrzi, s gyűjti évről évre,
felnőttem, s mára gyermekeim látják,
tükröződve önmaguk a gömbben megcsodálják.

S ha majd egy napon, emlékké válok,
a kicsi üveggömbben mindig megtaláltok!

2017.december