Gitár
Csak fogom gitárom és játszom én,
Asztalon előttem képeid,
Szépia fotók, egy gyertya, kávé,
S fejemből játszom emlékeid.
Énekel a gitár és lassan lassan
Dalt csalnak ki belőle ujjaim,
Szép képeid megelevenednek,
Mosolyod elérik húrjaim.
Képeiden szemed, orrod, ajkad,
És arcod minden szépsége,
Mi gitár testéből dallamot csal ki,
S száll az égbolt kékjébe.
Képedet húrom alá teszem,
S így rakom le hű gitáromt,
Ha mindíg e hangszert előveszem,
Láthassam újra szép arcodat.
Keringő
Táncolunk, táncolunk, s közben csak keringünk,
Szemedbe révedek, nem látok mást.
Mosódott arcfalak előtt így suhanunk,
Kezemben tartalak s fogjuk egymást.
Keringőléptei fülemben koppannak,
Halk zene el sem jut vak füleig.
Minden, mi körbevesz, csak néma árnyék,
Hagszerek némán dolgukat teszik.
Kezed tenyeremben, érzem a lüktetést,
Szívem is felveszi ritmusodat,
Keringünk körbe a világ fala előtt,
De nem látok mást, csak szép arcodat.
Gyertyafény játszik két szemed tükrében,
Lépésről lépésre ringva megyünk,
Megszűnik minden, mi körbevesz bennünket,
S ölelve, táncolva keringőzünk...
Elmaradt percek
Pereg az idő, ketyeg az óra.
Minden pillanat tovaszalad,
Elszalasztott percek, órák Veled
Mind, mind csak álom marad.
Nézhetném szemed, hallhatnám hangod,
Helyette követ török hiába,
Elveszett idők, elveszett percek
Süllyednek idők híg mocsarába.
Végtelen törvény ez, sötét és mély,
Melyből semminem tér már vissza.
Elveszik mind idő spiráljában,
S talán mégis ő hozza majd vissza.
Az idő...
A hét kulcs őrzője
Első kulcsod nyitja szemem tükrét nagyra
Második az ajkamat nyitja édes csókra
Harmadik a szívemet tárja oly tágra
Negyedik a lelkemet szívedhez láncoljs
Ötödik a kezemet kezedbe kulcsolja
Hatodik kulcs gondolatom lakatját átjárja
Hetedik a szerelmemet örökre bezárja
Kicsi szívem rejetett, titkos kamrájába...
Hét kulcsom őrzője Te vagy magad,
Rád bízom, s örökre Nálad marad...
Kép a falon
Fényképezőgép nézi arcodat.
Szépség fegyverét, csalfa dacodat.
Kacér mosolyod fényben fürdeted,
Szemedben tükör szép tekinteted.
Filmre árnyat vet arcod íve lám,
Szemed csillaga villog most reám.
Ebből lesz a kép, mit megkapok talán,
S örökre ott lesz életem falán.
Úton vagyok
Úton vagyok, egyedül, suhan velem a táj,
Szépségét ontja s szemem nyeli,
Falvak, városok, hegyek és völgyek
Kanyargó út mindet szeretheti.
Azért vagyok úton, hogy úton lehessek,
Nincsen célom, csak az utazás maga,
Dörömböl a motor, szél nyomja mellkasom,
S lelkembe száll a vidék illata.
S mégis gondolatom másik úton jár,
Hol szemed csillaga mutatja az irányt.
Mosolyod szerpentin, kanyarja édes,
S emléked elmossa az utazó magányt.
Két utunk összefut, eggyé válik,
Mint mi is teliholdas éji álmomban,
S Veled kanyargok már utam végéig,
Feloldódva napos, messze távolban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése