Magyar András - Tollforgató vagyok

Tollamat forgatom, rímeket faragok,
s kiadok magamból mérget és haragot.

Szavakkal, sorokkal telnek meg a lapok.

Megörökítek sok múló pillanatot.

Nagy elődeinknek emelve kalapot,

nyernek a műveim, formát és alakot.

S hiszem és remélem alkotás alatt, ott,

tán mégsem harapok, majd túl nagy falatot!

Strófákat irkálok, forgatom a tollat.

Verseim érzelmek mélyére hatolnak.

Úgy szövök szavakat, akár hálót a pók.

Mint hozzám hasonló, szorgos tollforgatók.

Palotát építek ritmusokból, várat.

Kezemben a tollam, firkál, s el nem fárad.

Majd kopognak újak halk billentyűzeten.

Gondolataimmal magamat meglepem,

s átírom újra, ha mégsem tetszik nekem,

s mit igaznak vélek, kimondom kereken.

Lelkemben vájkálok, kutatok, matatok,

s rímekből árasztok hömpölygő patakot.

Versekkel telnek meg nappalok s az estek.

Szavakat irkálva érzésekkel festek.

Hosszúidő óta itt, Tárnokon lakom.
Biztonsággal állok, s járok verslábakon.
Vershálóm körbeér, mint keresztespóknak.

Egyike vagyok itt, lám tollforgatóknak.

Damoklész kardja, bár fejem felett lebeg,

lelkemet kitárva, lemeztelenedek.

Nem baj, hogy lószőrön vészjósló mérce leng.

Szómozaikokat, lent összefércelek.

Kiírom magamból azt, mi bennem dúl, mi

nyomaszt, és nem tudok tőle szabadulni.

Verseimben ritmus lassú, néha fürge.

Öröm s szomorúság bennük elvegyülve.

Van, hogy vidám, s aztán, akár egy akasztott.

És van, hogy mosolyt, majd könnyeket fakasztok.

Műveimben néha nem vagyok túl szerény

nők dicséretében, s erotika terén.

Nem áll le a kezem, hangom sem szól némán,

míg vérátömlesztést kap költői vénám.

Mindaddig írok, míg elmémből rím árad,

s míg fel nem dobom a talpam, s ceruzámat.

Nem tudom, mi vagyok, meglehet, hogy költő?

Bár az ilyesmihez kell egy emberöltő.

Fülembe szép Múzsák sokszor belesúgtak.

Tollforgatók közül én vagyok egy klubtag.

Kádár Valéria

Emlékek lángja

Elmúlt karácsonyokat idéz fel bennem a gyertyaláng,

Ahogy táncol az éjben, ragyogó fényét szórva ránk,

orromban érzem az otthon ünnepi illatát,

cserépkályha mellet ülő Édesanyám

látom, ahogy mosolyog rám kedvesen,

így ünnepeltük a karácsonyt csendesen.

S ha érzem a rétes illatát,

magam előtt látni vélem Nagymamát,

ahogy „nyújtja a rétest… nyújtva az évet”,

mesélve közben megannyi szépet.

Ősz haján a lámpa fénye csillan,

emlékét szívem őrzi, s ha bevillan

átélem újra, s ettől oly boldog vagyok,

de tudom ők ketten ma már angyalok.

 Manapság sokkal színesebb az ünnep,

Több impulzus kell rohanó lelkünknek,

Csillogó fények, szikrázó árnyak,

Egekig érő, végtelen vágyak,

Elillan a pillanat, s vége az évnek,

hogy örülnék most, nagyi rétesének…

Meggyulladt szívemben a gyertyaláng,

vigyázó szemmel tekintenek le ránk

az angyalok, akik már nem lehetnek velünk,

ám örökké élnek míg rájuk emlékezünk...

2019.december

Szentesti-mese

Eljött hát a tél, újra hűvös lett az este,
Közeledben békét és nyugalmat keresve,
Csendesen nézlek forralt bort kortyolva,
Ahogy egy tündéri karácsonyi mesét olvasva
ülsz a lobogó kandalló mellett,
s én hálával most is csak téged figyellek.

A Te szádból valahogy szebb most ez a mese,
Meghatódom rajta könnyeket nyeldesve,
Arcomat pír, szívemet melegség járja át,
Ahogy hallgatom hangod édes-muzsikáját,
Kint a hóban már az angyalok topognak,
Ha nyugovóra térünk ajándékot hoznak.

Szeretet járja át a ház minden zugát,
A fiúnk ül melletted, s öleli a húgát,
Mosolyogva csüngnek drága szavaidon,
Amíg a meséd végére érsz én is azt hallgatom,
A karácsonyfa mellett csillagszórót gyújtasz,
Énekelünk, s közben magadhoz szorítasz.

Ezen az ünnepen nem vágyom én másra,
Együtt ülni a fa alatt karjaidba zárva,
Együtt játszani, és hangosan nevetni,
Mézeskalácsot és mákos bejglit enni,
Hálát adni szerető családért, barátért,
S az ajándékul kapott igaz boldogságért.

2018.december

A karácsonyi kincs

Az üzlet előtt, sűrű hóesésben,
megálltam egy percre, s a kirakatot néztem,
Anya kézen fogott, bevezetett némán,
a polcon egy díszgömb várakozott árván.
Le is ment az ára, meg is volt tán kopva,
de karácsonykor szívemet mégis elrabolta.
Anyának mutattam, meg is kértem szépen,
- Legyen ajándékom ez, ebben az évben.-
Faágat díszítve jött el a szenteste,
szerény kiskarácsony szeretettel telve,
csillogó szemmel, boldog mosollyal,
áldott ünnepre ébredt fel a hajnal...

Minden egyes évben előkerült, s mintha
az idő rajta is ráncokat karcolna,
évente egyszer, mint csillogó ékszer,
a fán látva régi ünnepet idéz fel,
gyemeki örömöt, angyalok táncát,
Édesanyám mosolyban felragyogó arcát,
karácsonyi éneket, áldást az Úrnak,
a hálát mit imáink csendesen suttognak.
A kicsi díszgömb a fám különleges éke,
emlékeim őrzi, s gyűjti évről évre,
felnőttem, s mára gyermekeim látják,
tükröződve önmaguk a gömbben megcsodálják.

S ha majd egy napon, emlékké válok,
a kicsi üveggömbben mindig megtaláltok!

2017.december

Németh Györgyi

Hej, ha hullna…

Hej, ha hullna,

hej, ha hullna -

A meggyötört földre

a tél leborulna!

Hej, ha hullna

csendesen, újra -

Fehér angyal

szállna a karácsonyunkra!

Fehér angyal szállna

fáradt otthonunkra,

s a sok rohanásnak

„Megállj!”-t parancsolna!

Hej, ha béke volna,

S nagy, tiszta hó hullna -

Talpunk alatt a hó is

másképpen ropogna!

Hej, de jó is volna,

ha az ember

a szeretet nyelvén szólna.

A meggyötört földnek

ez legszebb ajándéka volna!

2015. december

Ilyenkor, Adventkor

Ünnepi készülődés kezdődik mostanság,

vásárlási lázban ég az egész ország.

Rohanunk üzletről-üzletre, szatyrokkal pakolva,

hogy ne maradjon semmi az utolsó napokra.

Aztán főzünk, mosunk, takarítunk teljes gőzerővel,

majd elcsigázva megelégszünk a csillogó külsővel.

Ilyenkor, adventkor jó lenne megállni,

s a rossz szokások béklyóját magunkról lerázni.

A másféle ünnepvárást most meg kellene próbálni,

s a Megváltót csendben, alázattal várni.

Mi volna, ha ilyenkor szívünk megújulna,

így várnánk adventkor a kis Jézusunkra?

Meg kellene próbálni –Isten kegyelméből-

csak adni, csak adni az ő szeretetéből!

Jó volna kiolvasztani szívünk keménységét,

s lángok közé vetni minden önzőségét.

Kitakarítani a sok szennyes gondolatot,

így várni a legszentebb, a legmeghittebb napot.

Mily csodálatos fényesség áradna,

ha minden emberi szív fáklyaként lobogna,

s a felcicomázott külsőségek helyett

meleg szeretettel várnánk az ünnepet.

Mutassuk hát meg ennek a megtévedt világnak

az isteni szent békét, mely belőlünk kiárad!

Így részesei lehetünk a legnagyobb csodának,

a jézusi szeretet szent karácsonyának.

2017. december

Karácsony-várás

Csak állok és várok

ezüst ég alatt.

Szemem sápadt sugarára

csillag fénye tapadt.

Advent reményét,

mint jövőmet ringatom.

Várom a Megváltót,

embernek irgalom.

Várom, de most nem úgy,

mint máskor;

szívemben lőn egy

hatalmas jászol.

Ott melengetem én

az édes kisdedet,

ki elhozza nékünk

a hű szeretetet.

Gyertyák áldott fénye

lelkemnek ajándék.

Várom a Megváltót,

de most kicsit másképp.

Csonkig égve állok,

mint még soha azelőtt,

Nézem a karácsonyba

öltöző zöld fenyőt.

Feldíszített szívem

szeretetre készen.

Így állok, s várok

csendes békességben.

2016.december

Legyen a karácsony …

Legyen a karácsony

most egészen másképp,

A szívekben ragyogjon

szeretet-ajándék!

Legyen fény és mosoly,

ráncokat simító,

Legyen ez az ünnep

lelkünket vidító!

Legyen gyógyulása

a sajgó sebeknek,

Otthona, étele a

szegény embereknek.

Oly igen kívánom,

legyen szent karácsony,

és békesség ezen

a nagy, kerek világon!

2018. december

Karácsonyi szent üzenet

Vadregényes téli tájon

Közeleg a szép karácsony.

Meseország immár eljön,

Izgatottan zúg az erdő.

Kismadárkák ágról-ágra

viszik a hírt: Nemsokára

mesebeli új ruhába

öltözik a fenyőfácska.

Ő lesz most a főszereplő -

Zengi-zúgja kinn az erdő.

Minden gyermek nagyon várja,

Sok dísz kerüljön ágára.

Szíveteket készítsétek,

Egészen feldíszítsétek

Ti is, kedves kisgyerekek -

Ez karácsonyi szent üzenet.

2019. december 1.

Ragyogj, Király

Fehér fény,

ó, mely közelít.

Üstökös jő,

ó, elvakít…

És tündököl,

és szép szelíd,

mint víztükör,

s felette híd.

Szeretni hív,

ragyogva vár,

mélyébe reng,

ó, szent sugár.

Zsoltárt rebeg

némán a száj,

lágy dal lebeg,

ránk béke száll.

Ragyogj, Király,

ragyogj le ránk!

Hozsánna zengj

fényéven át!

Ragyogj Király,

Jézus Király!

Örökkön át,

Örökkön át!

2017. december 7.

Magyar András

KARÁCSONYI LEVÉL

Újra eljön a szép ünnep. Itt lesz az a néhány napos,

melyre mindig várunk, mert az olyan csodás, varázslatos.

Kint vad hideg szél fúj, és az utat puha por lepi be,
sötét égből sűrűn hull a kristályos  fehér hópihe.

Tej - ködben úszó, tél, táj hangulata olyan más. A

házak között hallatszik vad, hangos varjak károgása. 

Nem fűt a Nap már melegen. Nagyon próbálkozik pedig.

Tó tükrén a hullám fátyla, hártyás jéggé merevedik.

Úgy várjuk a szent karácsonyt, mindnyájan, áhítva békét.

Színes fények, s izgatottság jelzi ünnep érkezését.

Megbékülve felejtsünk el most bánatot és haragot,

melyet bennünk sértődöttség, s makacs indulat faragott!

Jó szándékkal, s bőven adjunk szívünk mélyéből meleget,

hogy a szeretetből kapjunk vissza mi is majd eleget!

Lélekben ott leszünk, s vagyunk Tiveletek, és Teveled.

Emiatt, s ezért kaptátok tőlünk most Ti e levelet.

Karácsonykor írjuk, Nektek szándékosan, mi ezt pont most,
hogy érezhessétek nekünk barátságunk nagyon fontos.

Kedves családoddal együtt kívánunk hát Neked, Nektek

egészségben, szeretettel teljes, boldog ünnepeket!

Jó hangulat és vidámság, akár gyógyszerben ánizs,

tartson ki Veletek, Veled még szép Szilveszter után is!

Újév is kellemes legyen, mint idén e hosszú nyárvég,
s  üldözzön a vakszerencse, akár hozzátok nőtt árnyék!
És ne legyen sok konfliktus, szitu kiélezett, vitás,
s férjen a szabadidőbe  olykor egy kis intimitás!

...

Ünnepekre Nektek nem kívánok sokat.
Boldogság övezze karácsonyotokat!

Legyen ott fa alatt, ki számunkra fontos!

Az, ki nekünk számít. Legyen Velünk! Pont most.

Veletek, Teveled, Önökkel és Önnel.

Lelkekben megbúvó emlékkel, örömmel.

S aki távol van már, családtag, vagy barát-,

egy kicsit lélekben ott legyen legalább.

Boldogan teljenek ünnepnapi órák!

S érezd, hogy valahol, valaki gondol Rád.

És, hogyha eljö majd gyertyafényes este,

jóságot ne kelljen kutatni keresve.

Engedd, hogy nézzenek bátran a szemedbe,

s mécs - fénylángján kívül azt is lássák benne!

Jó volna, ha senki nem akarna rosszat!

S nem volnának önzők, irigyek, gonoszak!

Hogyha bűnt az ember egymásra nem kenne!

Ha kegyesség, féltés mindenkiben lenne,

s mindenki szívében szeretetet csenve,

pezsgőbuborékként ott szertefreccsenne!

Nem volna bú s bánat. Nem lennénk mi gyengék.

Nem rendezne halál időnkét díszszemlék.

Nem volna elmúlás, s gyors, hirtelen nemlét.

és ifjak maradnánk, ahogy voltunk nemrég,.

s nem lenne szerelem csupán múló emlék.
Kétezer húsznak így kalapot emelnénk.

A Tollforgatók Versklub első szereplése

Advent első vasárnapján a Tollforgatók Versklub tagjai első alkalommal vettünk részt a Heinrich Antal Házban a Varázsöböl Hangszersimogató - Adventi családi délelőtt rendezvényén. Elsőként Batári Rita verse hangzott el, majd elkezdődött a hangszerek bemutatása Debreczeni Ádámmal. A gyerekek nagy érdeklődést mutattak, jól be lehetett őket vonni a hangszerek megszólaltatásába. Kis szünet következett, és a mesesarokban összegyűlt gyerekek meghallgathatták Kádár Valéria - Az önzetlen kisfiú című karácsonyi meséjét. Újabb hangszerek kerültek elő, és felcsendültek az ismert karácsonyi dalok a gyerekek és a szülők előadásában. Németh Györgyi is a mesesarokban várta a gyerekeket egy kedves karácsonyi verssel. A program végén az előtérbe friss kalács és kakaó csábította ki a résztvevőket, és egy fenyőfa várakozott a díszítésre. Biberika János gitárral érkezett, és miközben a gyerekek díszítették a fát felcsendült a Micimackó, amit mindenki vidáman énekelt. 

Az első adventi gyertyát a Varázsöböl vezetője - Sümegi Krisztina gyújtotta meg, miután Magyar András elénekelte saját szerzeményét. A jól sikerült délelőtt végén egy kis ráadást is adott Biberika János, aki megörvendeztette az énekelni vágyó kis közönséget néhány további karácsonyi dallal.

Batári rita

Kádár Valéria

Németh Györgyi

Biberika János

Magyar András